Ahogy közeleg a szülés időpontja,egyre többet olvasok mind a szülésről,szoptatásról,mind arról,hogy hogyan tudnék egészséges,boldog és kiegyensúlyozott gyermeket nevelni.
Számomra akkor elkezdődött a kisbabám élete,mikor megtudtam,hogy ott van a szívem alatt.
Sokat beszélek hozzá,mesélek neki.
Bíztatom,hogy már csak pár hét és megölelhetem.
A kezdetbeni hasi görcsökre szinte marékszámra ettem a magnéziumot.
Mostanában sokat keményedtem.Az orvosom javaslatára sokat pihenek(nagyjából a főzésen,mosogatáson,mosáson kívül alig csinálok valamit),szerinte nagyon lent nyom a Bébim.
A kismama tornát már 2 hete nem csinálom,pont emmiatt.
Már csak 7 hét...
Olyan gyorsan eltelt ez a 33 hét,hogy az hihetetlen.
A 20.-ik heti ultrahangon a doktornőm kislánynak nézte a Picurkánkat.Flóra Olívia név mellett döntöttünk.
Rengeteg érzelmi hullámzáson mentem keresztül,gondolom,mint minden kismama. :)
A szüléstől való rettegést felváltotta a nyugalom,majd pár napja ismételten feltörő félelem lecsillapodott.
Hiába na,ez már csak ilyen. :D
Az apás szülést szavaztuk meg férjemmel,jobban mondva én beszéltem rá.Nem azért,mert félek,hanem azért,mert legyen ebben a csodában része,valamilyen szinten ő is vegye ki a részét.Szeretném,ha fogná a kezemet és nyugtatna.
Bár eleinte úgy volt,hogy ő nem lesz bent,aztán ez a döntés 180 fokos fordulatot vett.Féltem attól,hogy majd premier plánban fogja látni a dolgokat,de aztán kiderült,hogy a fejemnél fog állni.
Természetes szülésre készülök,bízom benne,hogy így fog történni.
Törpikénk már a 28.-ik héten be volt fordulva,az utolsó ultrahang szerint is még így volt.
Másfél hete 1810 g-ra becsülte a doktornő.
Már kevés lehet odabent a hely,mert már nem virgonckodik annyira,inkább csak a popója kinyomásával,csuklással és a bordám lerúgásával jelzi,hogy minden okés Anya,rendben vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése